Vita a rendfokozatokról

Kicsit fáj a torkom…
az agyam meg tompa.
Álmosan tántorgok.
C-dúrra vágyom, de
az élet zenéje
mindig csak A-mollt dob.
Legyen hát, maradok,
összeszedem magam,
minden kis széthullott,
aprócska darabot:
lám az ember, aki
önmagát kukázza;
túl lassan haladok…
hiába, nem adom,
bús kobakom szerte
hasad, mint az atom.
Erős vagyok mégis,
s néhány perccel később,
parancsba is adom:
“Dolgozz lusta agyam!”
Közben meg már tudom:
torkomra kicsi méz,
van itthon narancs, Halls,
s közbeszól e csibész:
“Valaki már már zabos!
Jó vicc, hogy parancsolsz,
mi vagy te, százados!?”

Gönyű, 2021. május 31.

Édes pici Bocika…

Édes pici Bocika,
mért nem nőttél nagyobbra!?
Héjáló didámdéj!

Jó, hogy Boci ekkora,
belefér a karomba,
héjáló didámdéj.

Hogyha Boci megnőne,
elfutnék tán előle,
héjáló didámdéj.

De így lassan ringatom,
kicsiny ágya a karom,
héjáló didámdéj.

Gönyű, 2021. május 25.

Szotyi

Elveszett a vödröcském
azt a teremburáját!
Mibe dobom szotyolám
szerte hulló ruháját!?

Mily szerencse, ugye, hogy ily
piti dolog traktál?
Hiába, a padlóm lassan
olyan, mint egy magtár.

“Mi az a sok héj odalenn!?”
S mosolyogva, kezem tárván,
igaz-pimasz így feleltem:
“jobb, mintha a körmöm rágnám!”

Gönyű, 2021. április 29.

#21tavaszicsacskafoszlányok

visszamondott randika
maszk nélküli bandita

én iszok és ő piál
maradj otthon Győrfi Pál

listening és táv-reading
akadozós zoom meeting

te olyan vagy én ilyen
háttérben egy alien

enyém lenni jó big szem
nincs már új a netflixen

sötétbe bújt éttermek
hallja előtt szédelgek

szakértő vok maxira
chipkoktélos vakcina

várunk már az enyhülésre 
s nem megy jó a nem gyűlés se

nekünk kellett nekünk nem
megfövünk a levünkben

Gönyű, kert, 2021. április 10.

Elmaradt locsolóvers

a szemeidben száz ibolya kékell,
s mint egy pipacsföld táncol égve ajkad;
ha létezne analóg szeksziméter,
tuti visítva kiakadna rajtad

Gönyű, 2021. április 7.

A költő ars poeticája

Mikor hintál a gyomrom,
s világom is rezeg,
lenyúlok a gigámon,
s jambust öklendezek.

Olykor, hogyha elfedi
szemgolyóm a hályog,
hát lenyúlva torkomon
trocheust is hányok.

És amikor nem ölelnek
símogató’ kezek,
lelkem alá menekülve,
daktilikus leszek.

De ha szúr, de ha nyű,
na de úgy igazán epedőn,
– tudod –, akkor a hű
anapesztus az én szeretőm.

Gönyű, 2021. március 22.

In Memoriam Dzsoni

Mint a szellő, úgy szállt be a
nyitott ablak résén,
s komótosan megpihent egy
alig használt pézsén.
Oly vidáman szárnyalt, mintha
nem is volna holnap,
azonnal a szívünkhöz nőtt,
s elneveztük “Dzson”-nak.

Drága Dzsonin látszott ám, hogy
szíve, lelke örül,
bohó hévvel zümmögött az
izzó gyertya körül.
El sem tudtuk képzelni, hogy
vidámabbak legyünk,
hisz velünk volt Dzsoni is, az
első házilegyünk.

Olyan szép volt, minden, de jaj,
mindjárt szomik lesztek,
kinn az égen, igen sötét
felhők gyülekeztek.
Gyorsan történt nagyon, épp csak
meghúztam a kólám,
s két másodperc múlva jött egy
mini roham jól rám.

Ki tudja, tán azt hitte, hogy
hipermodern lámpa,
s szegény Dzsoni, kecses bájjal
berepült a lángba.
Vajh mit gondolt!? Vajh, mit érzett,
légyistenek, mit ő!?
Aláhullott gyönge teste,
s lelassult az idő.

Bánat szülte könny csordult le
mind a kettőnk szemén,
ahogy pörkölt szárnyaival
ott feküdt a szegén’.
Drága Dzsoni, neved tiszta
arany színnel írják,
remélem, a virágok majd
azért jobban bírják…!

Győr, 2021. február 27.

Bizalom

Becsukom a szemem, segíts amíg virrad,
mint a három királyt, a betlehemi csillag,
ragadd meg a kezem, s ne vezessél rögre,
szabad vagyok s mégis: a tiéd mindörökre.

Gönyű, 2021. január 4.

A “megyek eléd” leoninusok

Éjszaka szépen, csendben, sétálgatsz a fejemben,
hűs és csendes az éj, nem fenyeget ma veszély.
Gyorsan virrad a reggel, s álmokat olt ki a vekker.
Mindjárt itt a babám, felfele görbül a szám.
Zizzen a téli kabátom, s elterül ülve a vállon.
Jáj, az idő de zsivány, egyre erősb’ a hiány,
indulok érte na most mán’, új utakat kitaposván,
átgázolva lazán, régi idők tavaszán,
s nem kell ám ide jármű, vagy tán holmi iránytű:
szívem megy veled éd’, hisz fele rég a tiéd.

Gönyű, 2020. december 25.

Bizonytalan

Bizonytalankodtam
most egy kicsit én,
de nem hagyhattalak
cserben, kicsikém.

Már zötykölődik és
hintál a vonat,
mindjárt kinyújthatod
felém karodat.

Szaladok téren és
keresztül időn,
de sajna állunk még
kicsit Füzitőn.

Nagyszentjános – Kelenföld között, 2020. december 4.