Hét

Hétfő, kedd:
szeretlek.
Szerdán, ha
süt ránk a
csütörtök,
dübörgök,
toporgok,
és boldog
a péntek,
mert élek,
élsz, s e szív
már nem naiv,
csak békés,
mint rég, és
ma látlak;
imádlak!
Vonatok,
s rohanok
dadogva.
Karodba
befonhat
a szombat,
és csakis
a miénk
e pár nap,
s fáj mikor
lerovom
búcsúm a
peronon
vasárnap.

Gönyű, 2020. december 14.

Séta

Fönn az esti égbolt leplén,
milliónyi csillag ragyog,
miként mondjam el azt, hogy én…
én magáért odavagyok!?

Ölelgetném, s boldog lennék
ha kacsói átkarolnak,
ringatnám a karjaimban,
mintha nem is volna holnap.

Betakarnám, hogyha fázik,
s ápolgatnám, hogyha reszket,
bevállalnék magáért vagy
hetvenkettő COVID-tesztet.

S hogyha hívna esetleg, (bár,
elvem szilárd, mint a márvány),
nem állna az utamba egy
botcsinálta világjárvány.

Kitartanék bizony, s még, ha
át is fagyna gyönge testem,
sétálnánk a téli naptól
dideregve, Budapesten.

Átkarolnám derekát, és
odahúznám, nem eresztve,
s tekintetünk egymáséba
mindörökre beleveszne.

2020. november