Zuhanok

Zuhanok át az életen, keresztül
mindenen, hogy remegve lássák
ahogy a lelkem húrja belerezdül,
ha újra nyílnak kinn a hársfák.

Gönyű, 2020. július 9.

Végtelen

Túl a tejúton nyugtalan álmok
tengere ring,
alszik a holnap, s mind ami elmúlt
visszatekint.

Testtelen éter nyűtt szövetébe
fullad a csend,
messzi világok, távoli sorsok
sóhaja cseng.

És az üresben szótlan ücsörgünk,
csak te, meg én,
s leng a világ egy hársfalevélen az
űr peremén.

Gönyű, 2020. május 22.

Még valami

Feltettem a gitáromat
a Jófogásra kedden,
nem írok többé számokat,
legalábbis neked nem.

Beléd sajog az agyvelőm-
nek billiónyi sejtje,
maximális csúcshangerőn,
a szívritmusra verve.

De összeteszem két kezem,
ha Te lehetsz a hóhér,
és bosszút állsz a lelkemen
az istenverte szókér’.

Én megszakadtam édesem,
hát révbe ért a tetted,
és stílust váltok élesen,
lehet már észrevetted.

De én sem tudom igazán,
miért is írom ezt itt,
hogy megújuljak, vagy talán,
mert neked hátha tetszik…

Gönyű, 2020. május 12.

Virágozó hársfák alatt

Kinyílt a szív csipás szeme,
s felkeltek a szavak vele;
riadt reménysugár szaladt,
ébredező hársfák alatt.

Üldögél két bezárt szemen,
és rúgkapál a szerelem,
süket fülek, kongó falak,
illatozó hársfák alatt.

Fulladozó tündérmesék,
komoly bűn az őszinteség;
eltűnt a fény, mi sem maradt,
hervadozó hársfák alatt.

Szilárd közöny, kopó remény,
könny alszik a bánat szemén;
az álmok húrja megszakadt,
álmodozó hársfák alatt…!

Gönyű, 2020. május 7-10.

Töredékek

Mímelhet a felszín fülig érő vigyort,
hogyha benn a lélek kínok között sikolt.
Előbb-utóbb meglásd, felszárad a könnycsepp,
barátokkal minden, milliószor könnyebb!
Szeretné az ember tudni, hogy mire vár,
de csak a mesékben élhet az ideál.
Sohasem győzheti le a szó a kardot;
nincs az a firkász, ki múzsa nélkül alkot.
Mindenkinek más kell: kinek a glória,
másnak meg, hogy nem kell rímen aggódnia.
Hiába az ima, romlandóak vagyunk,
ám a legfőbb bűntény átverni önmagunk!
Rab az, ki nem tör ki, hiába akarna,
makacs úr a szokás szigorú hatalma!
Néha muszáj lépni, ne habozz hát sokat,
túlgondolni kár az egyszerű dolgokat.
Eljöhet a sötét, ne félj ennek okán:
átsüthet a nap egy zsákvarrótű fokán!
És ha összetörött, s porrá lett a nagyja,
lesz még, ki sajátját önként odaadja!

Gönyű, 2020. május 1-4.

Hófehérke

Edd az almád Hófehérke,
hadd ébredjenek az álmok,
öltözz újra hófehérbe,
mint az árva hóvirágok!

Teregesd ki sziklaszíved,
hátha megpuhítja orkán,
s istentelen, édes ízed
fűszer lesz a végzet torkán!

Ezt kapják a jóemberek:
lelkem mindörökre szolga,
elvesztünk már azelőtt, hogy
e világba léptünk volna!

Budapest, 2020. április 23-25.

Porszem

Ül egy porszem lenn a padlón,
fölötte a nagyvilág,
száraz szívvel és gyanakvón
kémleli a kis szobát.

Minden vágya az, hogy szálljon,
mint a tarka lepke tán,
lecsusszanjon gyönge szálon,
görbe virág hajlatán.

Eső után összeálljon
s úgy nevezzék: sárcafat,
maradjon meg benn a lábnyom,
cuppogjon a talp alatt!

Jóbarátként köszönthesse
hogyha kél – a szép szelet,
és az néha szeretgesse
meg e piciny porszemet!

Álmodozik mindenáron,
míg a napok egybefolynak,
mégis talán ennyi álom,
túl sok álom egy szem pornak…!

Budapest, 2020. április 15-20.

Szélvihar

Szélvihar, alkonyi orkán, kússz be a házba, de lomhán.
Forgassad fel az ágyam, nézz szét barna szobámban.
Hozz szót tőle ki fényes, égjen szívem e vétkes.
Mert elemészt ez a kín, sírni de fáj valakin!

Budapest, 2020. február 20.