átmeneti lelkek

egy kád vízben áztatom magam,
elterpeszkedve, ahogy lehet,
máskor ezt már szégyellem, ha van
a fejemben lelkiismeret

forró víz hullámzik a huson,
ázom, mert ma este ez dukál,
átjárja megannyi pórusom,
mint a nyárközépi napsugár

de e kád tajtékzó löttyei
is csak átmeneti lelkek,
s a dugó hiányörvényei
mentén sírva útra kelnek

Győr, 2022. április 24.

Elmezaj

Először messzi gyársziréna
mely néha-néha felvisít,
és azt kívánod, hogy a néma
köd már szálljon le egy kicsit.

De aztán valamennyi sejten
hárfát huzat a kárhozat,
s egy tüzes gombostű a fejben
elűzi minden álmodat.

Győr, 2022. április 6.

Mozdulatlan

Lámpa van a szíved közepében,
mégis míg itt ülök
melletted a nyikorgó faszéken
szép lassan kihűlök.

Mert e láng a kettőnknek eléggé
szűk, maradjunk abban;
itt ülök hát, mozdulatlan, jéggé
fagyva, egymagamban.

Győr, 2022. április 5.

Kör

Ha kérdeznéd tőlem mi a szerelem,
simogató szemekkel, odabújva,
és átölelve gyöngéden, melegen
fejed a bal vállamra ráborulna,

enyém meg közben a tiédre úszna,
s kacsóimat kis karjaidba rakva
tested dobogó mellkasomra húzva,
úgy forrnánk össze, mint két puzzle darabka,

s együtt dobognánk, mint egy szem közös szív,
ami jutott szegény sziámi párnak,
ha akarnák is, már eleve masszív
lehetetlen, hogy szétválaszthatnának.

Mert így vagyunk: a részem és a részed.
A két fél része egy darab egésznek.

Győr, 2022. február 14.

Sehonnan, sehová

Kéz a kézben érkezünk onnan,
hol csend, és tüzes pokol van,
nem ereszt karjából minket a
szenvtelen sehonnan.

Némán vívjuk megfáradt harcunk,
könny koptatta ránc az arcunk,
s leszegett fővel, a semmibe,
üresen viharzunk.

Fonnyadtan dülöngélünk tova,
soha sincs késő, vagy kora,
céltalan kódorgunk, ketten
illegve sehova.

Gönyű, Győr, 2021-2022

#happy

remélem, hogy az vagy,  
merthogy én az vagyok

lehetünk szegények, 
lehetünk gazdagok,

élhetünk Budán, vagy
lenn a Lánchíd alatt,

szeretlek, és ez már
örökre így marad

Győr, 2021. december 24.

#karácsonyilap

akartam írni valami versfélét,
de annyira szűkös mindig e nyers év vég;
elillant a szó, mint ablakról a pára,
erre futja csak, egy képeslapocskára

kívánok minden jót, és szépet nektek én,
szálljon a lelketek az álmok kék egén,
s elnyúlva egy foltos felhővonuláson,
mindent pirosban és színaranyban lásson

Győr, 2021. december 21.

Kicsit hidegebb

Kicsit hidegebb lettem, amióta
az ablak másik oldalán is az,
a monitorom alján a dióda
izzó parázsa túl kevés vigasz.

És az eső is csak szitál folyamat,
a kis bolond, eszét vesztett, örök,
köröttem tátongó üres poharak
mesélgetik, hogy folyton itt ülök.

Szemem ha lát, hát néha-néha kordul,
de még sohasem hagytam, hogy egyen,
csodálkozom, miközben körbefordul
körülöttem a világegyetem.

Győr, 2021. 11. 26.

Hajnali hexameterek

Drága, ha céltalanul kószálsz egy hajnali órán,
ráomol óvatosan gyönyörű képedre a gyertyák
sárgán ringó lanyha világa s megsimogat, tudd:
én vagyok itt e világban a fény, s én úgy simogatlak,
ahogyan az anyja teríti az új takarót gyerekére;
akkor is ott állok melletted, hogyha te nem látsz,
mint a riadt pók fenn a sarokban, megbuvok óva,
s szorgos pókfonalam míg áthálózza világod,
boldogan őrizem izzó kis szívünkben a lángot.

Győr, 2021.

Örülj

Örülj, ha van, ha ennél,
és hely, ha hazamennél,
mi többre vágyhat ember
a nagyvilágon ennél?

Ne bánd, ha más a mércéd,
s a fényt is látva nézz szét;
segítsél hogyha tudsz, mert
az azt jelenti élsz még.

Szeretheted a szépet,
de engedd el, ha éget,
s ha élni is szeretnél,
felejtsd el a meséket.

Nevessél csak, ha ütnek,
de te senkit se üss meg,
s ha nyaldos már a láng, hát
légy részese a füstnek.

S mert nem kél könny hiába:
csak ordítsál, ha fájna,
és két kézzel kapaszkodj
az izzó szalmaszálba…!

Gönyű, Győr, 2020-2021.