Egyedül a téren

Fényben fürdött a tér,
kacsingatott a tél,
futkostak kis kópék,
s ódon fabódék
karácsonyi szaga
lengett az éjszaka.

Álltam mint egy árva,
varázslatra várva,
sejtve a kudarcot,
kerestem az arcod,
és amitől féltem:
nem jöttél el értem.

Édes kicsi kincsem,
hitem többé nincsen,
lelkem szomjan-étlen,
ott maradt a téren,
nyugtalan, ideges,
folyton téged keres!

2018. november 18. Budapest