Sétálok a hűvös, pesti éjszakában
sétálok a bűvös, esti éjszakában
nem haladok semerre
a fejemben gáz van.
Merre visz az utam, jómagam sem tudom
hova visz az utam, még magam sem tudom,
csak szaladok utánad
a végtelen úton.
Kihalt az utca és beborult az ég is,
keserű a világ, fullaszló a lég is,
kapaszkodnék beléd,
te elfelejtesz mégis.
Bolond vagyok, aki a múlton kesereg
egy bolond vagyok, aki végzett teveled
de akárhogy is próbál,
el soha nem feled.
Hogyan lettem mára, rossz útra lépett rab?
Miként lettem mára bánattól tépett rab?
Eretnek igét hirdető,
álszent hamis pap?
Szakadt esernyőm a fejem fölé tartom,
szétszakadt esernyőm védelmez kitartón
ázom-fázom este, egy
koszos utcasarkon.
2018. szeptember 5.-6. Budapest