Sétálgattam lenn a parton,
elmúlóban volt a nyár,
aranyhidat vont a vízre
a leomló napsugár.
Tántorogtam, ténferegtem,
nem találtam a helyem,
elvesztem a mindenségben,
mert nem voltál ott velem.
Ez volnék lásd: bamba firkász,
rendezgetek szót s ragot,
te csak bólints s én lehozom
bármely égi csillagot!
Nem is tudhatod teérted
szegény szívem hogy ragyog,
rád sem merek pillantani,
oly pocsék színész vagyok.
Kapj fel magasra szélvihar, s kapj fel újra!
Dobj le egyenest a sárga köves útra!
Felkeresem a Nagyot, utolsó hívem,
s megkérem: tépje ki elárvult szívem!
első 2 versszak: már 2 éve megvan
utolsó rész: 2014. augusztus 26. Gönyű