Kezed érintésétől dicsők a művek,
oh művész, milyen tehetséges, és nagy vagy…!
Tanítványaid csak életedben hűek,
ha elmúlsz, a hitványak rögtön elhagynak.
Árnyékodban ők, csak inasokká lettek,
legalábbis ezt hiszik. Mily tudatlanok!
Eljön majd az idő, mikor rádöbbennek,
nem az a fontos, hogy te légy a legnagyobb.
Hisz milyen az ember? Gondoljunk csak bele.
Úgy tör a csúcsra: eltiporván másokat.
S ha a célnál hagyja el roppant ereje,
lehull, és magával rántja a társakat.
A Nagy Ember még senkivel sem volt durva.
Nem küzdött volna soha társai árán.
Nem a jövőbe tekintett, de a múltba,
ezért él: okult az elesettek kárán.
2008. április 15. Megint németóra helyett (Győr)