„Szent” Istvánom Intelmei, (csak nem tőle, hanem neki.)

Mit is mondhatnék én, a legjobb barátnak?
Tizennyolc éves vagy, mondd el a világnak.
Immár „felnőtt” lettél, a tudásod vigyed,
mindig a jót válaszd, a döntés a Tied.
Ne térj le az útról, mert az veszélyes lehet,
s soha ne felejtsd el, kik fontosak Neked!
Te voltál sokáig a legjobb barátom,
egyik legfontosabb ember a világon.
Életünk lassan fordulópont előtt áll,
s lassan döntenünk kéne, mik is leszünk már.
A jövő lassan, de biztosan szétválaszt,
sok van, mi tudható, még több mi nem, bár azt,
remélem, hogy barátom leszel örökre,
s sok év múlva leülünk majd jó sörökre.
Ha valami éppen a lelkedet nyomja,
vagy pont, hogy a szívednek van egy nagy gondja,
nyugodtan fordulj hozzám, mindig ott leszek,
ha szükséged van rám, hogy segítsek Neked.
Nem mondom én, hogy minden baj megoldható,
csak azt tudom: a barátság mindenható!

2007. november 7. Gönyű