Ha a szíved fáj és vérzik,
– az emberek ezt megérzik –
megkérdezik: Mi a bajod,
mért oly keserves sóhajod?
Ne szégyelljed bevallani,
mindenkinek van valami
mélyről jövő ősi titka.
Az ilyesmi, nem túl ritka…
Jellemző az ember fajra,
boldogságra, búra, bajra,
félre tenni, majd elzárni,
s nem a világnak kitárni…
Tartozol egy vallomással!
Hidd el, jobb lesz, hogyha mással
megosztod a lelked vágyát,
legalábbis annak tárgyát
ami zavar, bánt, felemészt,
hisz pont ez felel fele részt
a keservért, mit érzel.
Elsőre keveset érsz el
lehet, de majd ez is segít,
lassan a magasba repít
a sok barát kiket szerzel,
e szerzett temérdek mersszel.
A fontos az, hogy merj élni!
Felejtsd el most azt, hogy félni
kell az élettől, mert nehéz!
Mindig van egy segítő kéz,
mi a szükségben felkarol,
majd vígan e-képpen dalol
a jó barát: „semmi kérlek,
a barátaimnak élek!”
Ő már rájött, mi a fontos,
meghatározása pontos:
„Az ember számára olyan a barát,
Mint fénylő, csiszolt gyémántnak a karát.
Minél több van, a kő egyre ékesebb,
S az emberi elme is voltaképp fényesebb!”
2008. április 3. Gönyű