Zakatol a vonat
jaj de nagyon siet,
öblösen pattogva
kattognak a sínek.
Bódító a meleg,
kényelmesen ülök,
sebesen fut a táj,
majd beleszédülök.
Fejem balra bukva
elterül a vállon,
szempillantás alatt
szippant be az álom.
Egy ködfényű, kerek,
mesebeli kertben,
kéz a kézben, körbe
sétálgatunk ketten.
Rám nézel, mosolyogsz,
tekinteted ragyog,
elmondhatatlan, hogy
milyen boldog vagyok.
Épp nyolc édes betű
hagyja el a szádat,
mikor befejezem
szép fantáziámat.
Arra ébredek, hogy
harsogják a neved,
zavartan pislogok,
keresem ki lehet.
Én süket, s vak bolond,
a hangszóró keltett,
bemondták, elhagytuk
már Tóvároskertet.
2018. december 7. Budapest – Nagyszentjános között a vonaton