Ülök a szobámban, széttárva az ablak,
hallgatom énekét a vadmadaraknak.
Lenyűgöz a Kiskert visszafogott pucca,
álmosan ásít a Deák Ferenc utca.
Egy fürt csüngő akácon harmatcsepp villan,
végiggördül rajta, s nyom nélkül elillan.
Körben kőrakásban kicsikét sem árva
árvácskák ájuldoznak napfényre várva.
Szürke kandúr kúszik a kerítés alatt,
az ébredő szellő szeliden simogat.
Megéneklem milyen színes ez a világ,
hátha dalra kél egy megnémult hóvirág.
2019. április 22. Gönyű