Duna-part

Ismeritek ti a vad Duna-partot, hol mos opálos
víz lila sziklát, hallod a habzó, zord folyam élét,
s mélyről zengő halk csevej izzik a dús habok ívén?
Én jól ismerem ezt a borús tájat, s valahára
itt az idő, hogy dicshimnuszt írjak neki mostan!
Mert jobb társa a szédelgőnek nincs e kevergő,
néma, szikár pocsolyánál, hisz meghallgat ez, issza
minden gondolatát a világnak; válogatást nem
tűr, mert nem szeparál elevent, de a holt is egyenlő.
Bármikor esdekel ottan elázott, céltalan ember,
bárki, kinek gyötrő baja égeti lassan a testét,
hallgat a felszín, kérleli buzgón öntsd ki a szíved,
tódítsd rá agyad összes imáját, és valamennyi
ádáz zsarnok gondolatát, hisz ez élteti zúgó
torz regetárát, fényes ezüstjét, éteri színét!

2019. augusztus 24. Gönyű