Az ősz és a költő párbeszéde

Ősz:
Eljöttem, már nem remélhetsz
hűs csermelyt, és tarka rétet!

Költő:
Nem ért attól semmi véget,
regélhetek más regéket!

Ősz:
Lecsupasztom bús hársfáid,
leveleit átszínezem!

Költő:
Kegyetlen szód meg nem állít,
van más is, mi kedves nekem!

Ősz:
Nem fogod a parkban léha
közönnyel a távolt lesni!

Költő:
Sebaj, oly jól esik néha
nagykabátban dideregni!

Ősz:
Elcsalom a napot korán,
s írogathatsz a sötétben!

Költő:
Nincs is annál szebb, mint sután
sétálni a csillagfényben!

Ősz:
Elrabolom szíved s a tél
lesújt rád, az elmúlásé!

Költő:
Azzal bizony rég elkéstél,
szegény szívem régen másé!

Ősz:
Befagyasztom az időt, és
míg létezik a világ, bősz
hévvel dicsérhetsz Neki!

Költő:
Ha van benned kis törődés,
magasztos, és hatalmas Ősz,
jótét lelked meg is teszi!

2019. szeptember 9.-10. Budapest, Báthory utca