Közelít a hajnal három,
forgolódom fenn az ágyon.
Hívom, és csak egyre várom,
mégsem jő a lusta álom.
Esztelenség az, mi gyötör,
bármely képet félresöpör,
gondolatba durván betör,
láthatatlan, ördögi kör.
Ráncos fekhely, nem bír velem;
ennyi mocskot, ennyi mérget,
elszalasztott emlékképet,
elringatni, már képtelen…!
2019. szeptember 21. Budapest, Báthory utca