Egy szép napon elkapta egy
gondolat az Ottót,
mi lenne, ha egyik héten
megnyerné a lottót!?
Nohát akkor instant venne
tizenhárom házat,
s kézzel készült plüsspóniból
egyenesen százat.
Ezt gyűjtötte tudniillik,
volt már neki jó pár,
kulcstartóján most is egy kék
minipónit lóbál.
De a komplett gyűjteménynek
kínai a nagyja,
mert a menőbb példányoknak
százezer darabja.
Vagy ha kicsit belejönne,
(s mindörökre kitart),
meg is reformálhatná a
pónigyártó ipart.
Csinálhatna fésűs pónit,
bedajerolt’ hajjal,
vagy francia szakács pónit,
füle mögött vajjal.
Kislapátos kertész pónit,
s tetőfedő pónit,
ecsetével pingálgató
Pablo Picassónit.
Körszakállas Póni Starkot,
dúsgazdagot, flegmást,
WonderPónit, (bár ezek pont
nem ismerik egymást).
Álmodozó Apóninaire-t,
(már ha megoldható),
amint éppen leírja, hogy
“Le Póni Mirabeau.”
Űrpónit, meg varázspónit,
meditáló jógit,
kincskeresős-kalandozós
Indiana pónit!
Villámpóni, csillámpóni,
póni, póni, póni,
szerencsétlen agyvelőm már
elkezdett kifóni’.
Három hétig sorolgatta,
– ismered az Ottót, –
kár hogy egész életében
egyszer sem vett lottót.
Gönyű, 2020. június 8.