Mert nem volt nekem jó némán, és vakon,
elfogadva minden igazságod,
át akartam törni azon a falon,
mely a lelked kapujában állott.
Hát ütöttem, vágtam buzgón e falat,
törve rajt rést, néhány egész mélyet,
küzdöttem, s bár roppant lassan haladt,
egyszer csak kitört mezítlen fényed,
megsimította lágyan az arcomat,
s megsúgta, (jaj, tudtam, sose lódít),
hasztalan vívom szélmalomharcomat,
nincs nekem keresnivalóm itt.
2020. október