Éjszaka szépen, csendben, sétálgatsz a fejemben,
hűs és csendes az éj, nem fenyeget ma veszély.
Gyorsan virrad a reggel, s álmokat olt ki a vekker.
Mindjárt itt a babám, felfele görbül a szám.
Zizzen a téli kabátom, s elterül ülve a vállon.
Jáj, az idő de zsivány, egyre erősb’ a hiány,
indulok érte na most mán’, új utakat kitaposván,
átgázolva lazán, régi idők tavaszán,
s nem kell ám ide jármű, vagy tán holmi iránytű:
szívem megy veled éd’, hisz fele rég a tiéd.
Gönyű, 2020. december 25.