In Memoriam Dzsoni

Mint a szellő, úgy szállt be a
nyitott ablak résén,
s komótosan megpihent egy
alig használt pézsén.
Oly vidáman szárnyalt, mintha
nem is volna holnap,
azonnal a szívünkhöz nőtt,
s elneveztük “Dzson”-nak.

Drága Dzsonin látszott ám, hogy
szíve, lelke örül,
bohó hévvel zümmögött az
izzó gyertya körül.
El sem tudtuk képzelni, hogy
vidámabbak legyünk,
hisz velünk volt Dzsoni is, az
első házilegyünk.

Olyan szép volt, minden, de jaj,
mindjárt szomik lesztek,
kinn az égen, igen sötét
felhők gyülekeztek.
Gyorsan történt nagyon, épp csak
meghúztam a kólám,
s két másodperc múlva jött egy
mini roham jól rám.

Ki tudja, tán azt hitte, hogy
hipermodern lámpa,
s szegény Dzsoni, kecses bájjal
berepült a lángba.
Vajh mit gondolt!? Vajh, mit érzett,
légyistenek, mit ő!?
Aláhullott gyönge teste,
s lelassult az idő.

Bánat szülte könny csordult le
mind a kettőnk szemén,
ahogy pörkölt szárnyaival
ott feküdt a szegén’.
Drága Dzsoni, neved tiszta
arany színnel írják,
remélem, a virágok majd
azért jobban bírják…!

Győr, 2021. február 27.