Na de most aztán totálisan kivagyok, és ledermedtem télleg, • sőt, talán még egy kicsit tán jobban is, mint múltkor, amikor céltalan böngészőnyitogatás közben, hirtelen megláttam a képed. • Izzadok, mint a ló, s mindkét kezem remeg, • – ha lennének -, akkor tutira vacogva érnének földet az enterek. • Persze annak is lehet némi köze az izzadáshoz, hogy beszorult ide a szobámba a pára, • meg, hogy még a pulzusomnál is magasabban tetőzik a hőmérő higanyszála. • Jaj, ha bizton tudnám, hogy vágod, • hogy neked írom ezt a sok baromságot, • ezt a sok vackot, gagyit, limet-lomot, • csúf közhelyekből állítok neked csak templomot. • Na nem mintha direkt akarnék rosszat, csakis a legjobbat akarom, • de hiába csűröm, hiába csavarom, • mindig úgy érzem, hogy gyenge, mint a harmat, magamat meg, mint aki épp most tett a tűzre egy marék rossz fát. • Képtelen vagyok felnőni hozzád. • És tudod, van, hogy hiába pörögnek köröttem fürgén cikázva az órák, • bárhogyan kapkodok utánuk, egyszerűen elkerülnek a metaforák, • s nem tudom leírni azt, mi szétfeszít, • és olyan semmilyen lesz az egész, pont mint ez itt. • Vegyük most pölö ezt a napot, nem tom mi szállt rám, mi fertő, • talán csak a meleg, vagy a tegnapi miatt valami rózsaszín ködfelhő, • de nem nagyon tudok koncentrálni semmi komolyra… • félek, hogy minden törekvés ellenére valamennyi gondolat csúnyán összefolyna, • ezért is hát megint ez a makáma forma. • Meg amúgy is elkezdtem már írni egy másikat, csak nem ment, pedig esküszöm belehúztam, • mert képzeld el, hogy tegnapelőtt, asszem először, de veled álmodtam, most tényleg, nem úgy, mint amikor a múltkor bekamuztam. • De hát na, nem lehet mindig a valóságról írni, • én meg aztán igazán nem tehetek róla, hogy valami random csaj elkezdte ottkinn a füvet nyírni, • és aztán te, döntve mindent romba • azon nyomban beférkőztél a gondolatomba. • Tudod, amit felvéstek a manók nagy műgonddal az ám, • még mindig ott díszeleg, egy cikornyás aranykeretben, a koponyám falán, • és le nem jön, nem veszhet egykönnyen feledésbe, • mert extra erős vésővel lett az odavésve.
Gönyű, 2020. augusztus 9.