Az árva gepárd szerenádja

Alszik az ég és alszik a táj,
lassan kúszik a reggel,
jaj, pici szívem, annyira fáj,
párban ring a tieddel.
Jön még néha, de már ma ne várd,
sírd ki a bánatod árva gepárd.

Ébred a fény szava szélsebesen,
színei százfele folynak,
hogy lehet az ki ma vár, idegen
hogyha felébred a holnap?
Nem jön többé, már sose várd,
viszlát, ég veled árva gepárd.

Eljön a nappal, sápad az arc,
nincsen már mibe’ hinnem,
árva, hiába ha engem akarsz,
mert én elmegyek innen.
Már soha nem jön, vissza ne várd,
s meghal utána az árva gepárd.

Gönyű, 2021. június 7.