Kéz a kézben érkezünk onnan,
hol csend, és tüzes pokol van,
nem ereszt karjából minket a
szenvtelen sehonnan.
Némán vívjuk megfáradt harcunk,
könny koptatta ránc az arcunk,
s leszegett fővel, a semmibe,
üresen viharzunk.
Fonnyadtan dülöngélünk tova,
soha sincs késő, vagy kora,
céltalan kódorgunk, ketten
illegve sehova.
Gönyű, Győr, 2021-2022