Utam a néma kozmoszon keresztül,
a végtelen magány taván vezet.
Őszinte ég, nincsenek jelmezek,
szenvtelen szívén két narancsgerezd ül.
Szilárd valóság szimulálta teszt űr,
amíg magamba végleg elveszek;
molekuláim apró termeszek,
mind tiltakoznak ellenem veszettül.
Beforgatott egy átkozott spirál,
a muzsika: lehullott glória.
A csend egyedül ami inspirál,
a többi dallam kakofónia.
Miképp e táj, a lelkem is sivár,
de késő ilyenen aggódnia.
Győr, 2023. június 15.