A végtelen magány taván vezet
szelíden hullámozva csónakom.
Elátkozott vidék, én itt lakom,
de van akinek ez az élvezet.
A csend, a béke párban édesek,
és nem törhet rám senki sem vakon,
belep mindent a földi nyugalom
s a ködbe vesznek átkos kényszerek.
Boldog vagyok én itt a fák alatt,
ha éhezem egy nyársra felteszek
sercegve süldögélni pár halat,
amúgy meg nincsen úgy, hogy elveszek,
magányom alakítja a tavat.
Őszinte ég, nincsenek jelmezek.
Győr, 2023. június 22.