Amit a láthatatlan erők általában
kifele nyomnak,
ez egyszer úgy döntött, nem hajlik meg acélos
akaratomnak.
Mert integethetek bőszen, de tudniillik
nincs az a vektor,
mit igaz álmai közt felvesz egy kikapcsolt
fotodetektor.
Győr, 2023. november 17.
Amit a láthatatlan erők általában
kifele nyomnak,
ez egyszer úgy döntött, nem hajlik meg acélos
akaratomnak.
Mert integethetek bőszen, de tudniillik
nincs az a vektor,
mit igaz álmai közt felvesz egy kikapcsolt
fotodetektor.
Győr, 2023. november 17.
Szeretem a holdat amikor bujkál,
amikor teli és amikor új már,
amikor vékony és amikor vastag,
mikor felvonyít egy vén vérfarkasnak…!
Amikor kerek és amikor cé-dé,
mikor a nyárestét ragyogja széppé,
amikor trappista, s amikor cheddar,
mikor a fénye a köveken megáll.
S amikor tudva, hogy fogytán az óra,
vibráló színezüst hidat von a tóra,
és ő meg a tükre, meg mind az egek,
szembogarad zselé-tavában lebeg.
Győr, 2023. augusztus 7.
A végtelen magány taván vezet
szelíden hullámozva csónakom.
Elátkozott vidék, én itt lakom,
de van akinek ez az élvezet.
A csend, a béke párban édesek,
és nem törhet rám senki sem vakon,
belep mindent a földi nyugalom
s a ködbe vesznek átkos kényszerek.
Boldog vagyok én itt a fák alatt,
ha éhezem egy nyársra felteszek
sercegve süldögélni pár halat,
amúgy meg nincsen úgy, hogy elveszek,
magányom alakítja a tavat.
Őszinte ég, nincsenek jelmezek.
Győr, 2023. június 22.
Utam a néma kozmoszon keresztül
jottányi vallomást sem tartogat.
Alattam a hajó, e halk fogat,
nyikorgó teste furcsa hanglemezt szül.
A gépnek is fáj már, de még emez tűr,
csukott szemekkel álmod hangokat;
távol vidéket, elmúlt arcokat
fantáziálva szíve összerezdül.
A tompa űr a galaxison át,
monoton, mint egy szürke gépezet.
Az esélye, hogy bárki viszontlát
mássalhangzóra váró ékezet.
Utad Trisztán – keresve Izoldát –
a végtelen magány taván vezet.
Győr, 2023. június 15-17.
Utam a néma kozmoszon keresztül,
a végtelen magány taván vezet.
Őszinte ég, nincsenek jelmezek,
szenvtelen szívén két narancsgerezd ül.
Szilárd valóság szimulálta teszt űr,
amíg magamba végleg elveszek;
molekuláim apró termeszek,
mind tiltakoznak ellenem veszettül.
Beforgatott egy átkozott spirál,
a muzsika: lehullott glória.
A csend egyedül ami inspirál,
a többi dallam kakofónia.
Miképp e táj, a lelkem is sivár,
de késő ilyenen aggódnia.
Győr, 2023. június 15.
Tétova szellő csókolgatja ajkam,
a nyári színek édesek a szemnek,
a park ifjú fiai úgy tekernek,
mint jobbik fajta szélkerék viharban.
Vadgalambok tarhálnak a kanyarban
éhes gyomrukba kis morzsányi rendet,
felettem egy vékonyka ág elenged,
és felkiált az útra hullva halkan.
Így múlik el minden, mint ez az ág,
lehull a holnap, bosszút áll a mán,
nem lesz többé a tévében adás…
InterCity-n robog az ifjuság,
de az idő szuperfix vonalán
sosincs felsővezeték szakadás.
Győr, 2023. május 30.
Rám borult az este, mint egy
ingatag pohár cuvée,
sokminden fáj, s azt, hogy mindegy
összegyúrom esküvé:
Addig éljek én, míg vágyó
szívem repked melegen;
lassan több az alvajáró,
mint az, aki eleven.
Győr, 2023
Volt egyszer egy Hán Szóló,
csempészkedett a csóró.
Hiába is promózta, mert
nem ment jól az űrpóló.
Bálákban állt a kínai
gönc a raktérben, lírai
feliratokkal, mint ‘áj láv Gizi’,
hisz tudta, a nép ezeket viszi.
De csúnya lett a vége, óh ja,
ezen űrcsempészek rendre
tesznek a tűzvédelemre,
egy nap leégett a hajója.
Győr, 2023. 05. 04.
Tavaszi szélben hömpölyög a Rába,
lubickol rajta pár szilaj faág,
inal a múlt elől, s rohan a mába,
de sosem éri utol önmagát.
Nyaldossa a folyót e lomha város,
miközben én a parton írom ezt,
szomjazom a napfényt, mint az iszákos,
ki nyakló nélkül öntené a szeszt.
Bár csábított, hogy önmagamba lássak,
a vízpart, ez a hallgatag szirén,
csak a hűlt helye egy-két villanásnak
himbál a víz tükrének felszínén.
Győr, 2023. április 17.
Már megint itt az est, hiába, rávall,
a fényes utcákon tömeg mozog,
eközben én meg itt benn malmozok
a sötét szobában, Boci kutyával.
Nehéz az unalom áradatával;
takaríthatnék, gyűlnek a koszok,
és sütni kéne, üres dobozok
várják, hogy teliteljenek zabával.
Hadd tomboljon csak a jó munkaorkán,
amúgy is most még rajtam van a nátha…
Kicsit úgy néz ki, hogy ez a fazon, tán
a munka helyett óh, előre látta,
hogy ledönt egy kis kakaót a torkán,
és gyorsan beveti magát a kádba.
Győr, 2022. december 15.