Mikor hintál a gyomrom,
s világom is rezeg,
lenyúlok a gigámon,
s jambust öklendezek.
Olykor, hogyha elfedi
szemgolyóm a hályog,
hát lenyúlva torkomon
trocheust is hányok.
És amikor nem ölelnek
símogató’ kezek,
lelkem alá menekülve,
daktilikus leszek.
De ha szúr, de ha nyű,
na de úgy igazán epedőn,
– tudod –, akkor a hű
anapesztus az én szeretőm.
Gönyű, 2021. március 22.