Hónap: 2021 július

Hársfák alatt sétál a nyár,
árkok, bokrok között,
azt hihetné akárki, hogy
végleg beköltözött.

Milyen bátor, milyen kevély,
– pedig egek, de fél! –,
seperc alatt elűzi egy
aláhulló levél.

Győr, 2021. július 30.

Mint fűnek a zsenge harmat,
mint a kisdednek a jászol;
álmaimban betakarlak:
sejtelmed sincs, hogy hiányzol…!

Győr, 2021. július 27.

Elegem van, halld meg Isten,
agyonnyom a ToDo listem!
Azt se tudom, hova kapjak,
hova kapjak, hova ne,
szegény lelkem kiragadva,
kitegyem a kirakatba,
vagy elveim sutba vetve
éljek csak túl, kinevetve
minden peckes jobban tudót;
odavagyok már egészen,
odavagyok, szakadok,
(bár ha kérdik, tagadok),
töredeznek lelkemről a
ki sem álló darabok;
Én ülök itt, csakis én ám,
mindenki a riviérán
hasat süttet, hátat pirít,
de rám vár még ötszáz ticket,
“kérnék még egy marhasültet,
s libacombot káposztával”,
“de hát ezt is te becsülted
három mondat alapján,
“hogy lehet, hogy most meg – mi gyász -,
egész nap csak nekem rinyálsz,
s úgy csinálsz itt, mintha roppant
stresszes volna ez a lét,
pedig ezer tanulmány
mutatja, hogy amíg más
reggel-este sódert hány,
te csak benn a szobácskádban
püfölöd a laptopot,
s milyen hetykén, milyen bátran
hiszed, hogy e tevékenység
olyan rohadt nagy dolog.”
Elegem van, hogy azoknak
húzzam kiket megvetek,
hogy feledtük el az egykor
sziklaszilárd elveket!?
Elegem van, lóvé sincsen,
fizeti majd a Jóisten,
“mert hát én még nyaralok;
visszatérünk ha még kérded,
nem kereslek én tetéged’,
nem vagy olyan importante’,
asszed te vagy szekönd Dante,
aztán csak egy senkike:
idefújt a déli szél és,
el nem mozdulsz semmire.”
Jó ez nekünk, úgymond, mint egy
hiper stabil náció,
mondhatjuk, hogy kicsike itt
-en a fluktuáció.
És ez ugye, az jelenti,
(röviden, és pár szóban),
fizu nem kell, pár jó szó, és
elég az úgy, mán’ jó van.
Elegem van. Itt az úr, a
középszerű közhelytúra,
és ez bizony fáj itt bent;
hiába is olvasgatom
Verlaine-t meg a Walt Whitman-t,
hogyha egyszer arra kap a
nép, hogy legyen egyszerű;
de hisz gondolkodók vagyunk,
miért hagytuk el az agyunk,
miért fél perc van egy posztra!?
Mi van, hogyha van egy poszt, mi
apró-cseprő, esetlen kis
világodat alapozza!?
Nem is nézed végig, mert hát,
rohanunk a semmibe,
mi az kérdem, miféle kis
tündér-bűbáj kell ide?
Én kis lelkem, állok-mállok,
bocsánat, ha ventillálok,
de ha egyszer e világon,
széles földön senki nem ért,
lelkem porlad, szívem olvad,
minden elvem széjjel korhad,
hallgass meg ég, halld fohászom,
érezd által fáradt gyászom,
s mint rügyet a korhadt ágra
küldj kis fényt e zord világra!

Győr, 2021. július