Tétova szellő csókolgatja ajkam,
a nyári színek édesek a szemnek,
a park ifjú fiai úgy tekernek,
mint jobbik fajta szélkerék viharban.
Vadgalambok tarhálnak a kanyarban
éhes gyomrukba kis morzsányi rendet,
felettem egy vékonyka ág elenged,
és felkiált az útra hullva halkan.
Így múlik el minden, mint ez az ág,
lehull a holnap, bosszút áll a mán,
nem lesz többé a tévében adás…
InterCity-n robog az ifjuság,
de az idő szuperfix vonalán
sosincs felsővezeték szakadás.
Győr, 2023. május 30.
Rám borult az este, mint egy
ingatag pohár cuvée,
sokminden fáj, s azt, hogy mindegy
összegyúrom esküvé:
Addig éljek én, míg vágyó
szívem repked melegen;
lassan több az alvajáró,
mint az, aki eleven.
Győr, 2023
Volt egyszer egy Hán Szóló,
csempészkedett a csóró.
Hiába is promózta, mert
nem ment jól az űrpóló.
Bálákban állt a kínai
gönc a raktérben, lírai
feliratokkal, mint ‘áj láv Gizi’,
hisz tudta, a nép ezeket viszi.
De csúnya lett a vége, óh ja,
ezen űrcsempészek rendre
tesznek a tűzvédelemre,
egy nap leégett a hajója.
Győr, 2023. 05. 04.
Tavaszi szélben hömpölyög a Rába,
lubickol rajta pár szilaj faág,
inal a múlt elől, s rohan a mába,
de sosem éri utol önmagát.
Nyaldossa a folyót e lomha város,
miközben én a parton írom ezt,
szomjazom a napfényt, mint az iszákos,
ki nyakló nélkül öntené a szeszt.
Bár csábított, hogy önmagamba lássak,
a vízpart, ez a hallgatag szirén,
csak a hűlt helye egy-két villanásnak
himbál a víz tükrének felszínén.
Győr, 2023. április 17.
Már megint itt az est, hiába, rávall,
a fényes utcákon tömeg mozog,
eközben én meg itt benn malmozok
a sötét szobában, Boci kutyával.
Nehéz az unalom áradatával;
takaríthatnék, gyűlnek a koszok,
és sütni kéne, üres dobozok
várják, hogy teliteljenek zabával.
Hadd tomboljon csak a jó munkaorkán,
amúgy is most még rajtam van a nátha…
Kicsit úgy néz ki, hogy ez a fazon, tán
a munka helyett óh, előre látta,
hogy ledönt egy kis kakaót a torkán,
és gyorsan beveti magát a kádba.
Győr, 2022. december 15.
Ne haragudj nagyon,
néha fáj is itt bent,
hogy nem tisztelem túl a
Túró Rudi istent.
Bevallom, engem nem bánt
és nem sírok azért,
ha összetöredezik
tetején az ét.
Szerintem így is jó, s bár
kevésbé szép, – na bumm –
nem rosszabb, mint amikor
kijött a gyárkapun.
Plusz sejtheted amúgy, hogy
nem én teszem okkal,
ártatlan vagyok, mint a
ma született tokhal.
Babusgathatom, de ő
engemet nem szeret,
fél tőlem, s elbújik e
szeleburdi szelet.
A tök, meg a liszt között
nyugalomra talál,
de ó egek, itt éri
hirtelen a halál.
Tudniillik tök, s liszt közt
igen apró rés akad,
moccanok, s kilapul, mint
szőlőszem a prés alatt.
Győr, 2022. november. 9.
Észre sem vettem
s rám borult az este,
mint a parfüm az
előző liftesre.
Ő nem akarja,
nekem meg nem lehet
lemosni egy
mosdókagyló felett.
Ismerős a csend,
elbódító szava
tömött városok
átható húgyszaga.
Remeg a bánat
karjában az öröm,
táncot járnak a
rideg kockakövön.
Győr, 2022. november 3.
Mohó falánkságtól zihál a tó,
kék nyelvei cuppogva nyaldossák a partot,
ezt látná csak meg a mindenható
akire mondják, hogy mindig hibátlan alkot.
Hiába, csupán plátói e frigy,
bárhogyan is erőlködik örökre étlen,
de tán valahol létezik emígy
is – egy rég elfelejtett kis tündérmesében.
Siófok – Győr, 2022. augusztus 20-22.
egy kád vízben áztatom magam,
elterpeszkedve, ahogy lehet,
máskor ezt már szégyellem, ha van
a fejemben lelkiismeret
forró víz hullámzik a huson,
ázom, mert ma este ez dukál,
átjárja megannyi pórusom,
mint a nyárközépi napsugár
de e kád tajtékzó löttyei
is csak átmeneti lelkek,
s a dugó hiányörvényei
mentén sírva útra kelnek
Győr, 2022. április 24.
Először messzi gyársziréna
mely néha-néha felvisít,
és azt kívánod, hogy a néma
köd már szálljon le egy kicsit.
De aztán valamennyi sejten
hárfát huzat a kárhozat,
s egy tüzes gombostű a fejben
elűzi minden álmodat.
Győr, 2022. április 6.