Ne sírj virág, hiszen tudtad,
tudtad jól, hogy úgyse lesz,
nem vagyok én se szép, se jó,
mondd hát virág, mért szeretsz?
Ne sírj virág, hiába sírsz,
úgysem mehetsz világgá,
kívánd inkább azt, hogy én is
változzak át virággá!
Ne sírj virág, nem szeretlek,
megértem, ha mar a kín,
én is tudom kicsi virág,
milyen sírni valakin.
Ne sírj virág, nem bánthat már
ezek után senki se,
itt maradok még egy kicsit,
hogyha nem sírsz ennyire.
Ne sírj virág, nem is szeretsz,
hazug vagy te, talmi gaz,
majdnem hittem benne már, hogy
minden szavad színigaz!
Ne sírj virág, tényleg nekem
tártad ki a valódat?
Sajnálom, hogy nem láttam a
szívedbe szúrt karókat.
Ne sírj virág, megszenvedi
bánatunk e kicsi rét,
bizonytalan vagyok most már,
magam is egy kicsikét.
Ne sírj virág, jön még miránk
záporeső, friss harmat,
tudod virág, azt hiszem, hogy
mégis téged akarlak!
Bárcsak sírnál pici virág,
de egyedül sírok ma,
hozok vizet minden reggel
porladozó sírodra…!
Gönyű-Budapest, 2020. július 20-23.