Nem kell nekem ma már bordó,
kacsalábon hetykén forgó,
ürességtől némán kongó,
bársony-bélelt palota,
elég lesz egy pici faház,
mit négy kezünk kicicomáz,
lesz rajt piros, rikító máz,
s büszkén járok be oda.
Nem kell nekem, gyémánt, arany,
nem aggatom ékkel nyakam,
nem lesz saját halastavam,
díszes, vizes pocsolya;
elég a te csengő szavad,
ágas-bogas, barna hajad
úgy ahogy vagy, önnön magad,
szemed kedves mosolya.
Nem kell fehér márvány sétány,
hajó a jó riviérán,
kézzel készült selyemdívány,
zápor, mámor, szédület;
e föld összes hamis kincsét
porszemként a földbe hintsék
hiába, hogy tényleg mind szép,
értéktelen nélküled!
2019. szeptember 21. Budapest